Már Shakespeare Rómeó és Júliája előtt, a 7. században ismert volt Arábia szívében egy hasonlóan tragikus történet két szerelmesről, mely aztán az egész muszlim világban több költőt is megihletett.

Qays inb al-Mulawwah (645-688) a Banu 'Amir törzs költője volt. Ragadványnevét (laqab), a Majnunt azért kapta, mert őrülten szerelmes volt Leyla bint Mahdi ibn Sa’d-ba, ugyanis a majnun őrültet, bolondot jelent.

A történet dióhéjban arról szól, hogy Qays már gyerekként szerelmes lesz Leylába. Később meg is kéri a lány kezét, azonban Leyla apja nem engedi, hogy  a lánya feleségül menjen Majnunhoz, hanem egy másik férfihoz adja hozzá. Majnun teljesen beleőrül ebbe, és a sivatagba költözik. Később Leyla a férjével a mai Irak területére költözik, és ott betegségben hal meg. Vannak, akik úgy tartják, hogy a be nem teljesült szerelembe hal bele. Majd Majnun is meghal azon a helyen, ahol Leyla sírja van, de előtte a közelben lévő három kőbe verseket vés.

A perzsa irodalomban Nizami Ganjavi tette népszerűvé a történetet. Nizami Khamsájának a  harmadik költeménye a Leyli o Majnun.
Az azerbajdzsáni irodalomban Fuzúli és Tabrizi dolgozta fel a 16. században. Álljon itt egy részlet Fuzúli művéből:

(Majnun szerelmi vallomása Leylának)
"Szólt Medzsnún: Tündér termetű leány,
Száraz bozótra, hej, tüzet ne hányj!
Engem felgyújt már halovány árnyad,
Fogytán türelmem, hogy hozzád járjak. 
Jaj, jázmin-keblű, már pihenjél meg,
Ne vesd rám fényét arcod tükrének!
Ily kicsinyeknek, testetleneknek,
Mi hasznuk, hogyha tükörbe lesnek?
Szememben fény volt, hej, húri, aznap
Szememnek arcod tükrét nem adtad. 
Nehezebb immár tégedet látnom –
Mért állsz elémbe mostan, virágom? 
Frígyünket Allah erőssé tette,
Lelkem lelkeddel egyesítette. 
Látásra vágyam már nékem nincsen –
A hiuságtól mentsen az Isten. 
Jaj, te szív-rabló, örömet én már
Kaptam lelkemben, jaj, lelkemért kár!
Hosszú ideje, lelkem elszálla,
Más lelket rejt már testemnek sátra. 
Kedves, testemben te vagy a lelkem,
Fény vagy szememben, vér vagy eremben
Engem magamtól elválasztottál –
Felmutatnálak, kinek ragyognál?
Te vagy, ki bévül töltesz meg engem, 
Nem is vagyok már, csak te vagy bennem. 
Te vagy, ki most is bennem sugárzol,
Megmenekültem mindenki mástól. 
Ha én volnék én, te hol lakoznál?
S én is mi volnék, ha te nem volnál?
Mikor tevéled vagyok már telve,
Kereshetem a világon szerte
Léted jeleit, magamtól távol,
Kutathatom, de meg nem találom."

(Kónya Lajos fordítása)

A költemény a szúfi költőket is megihlette. Náluk Leyla a Szeretett-tel kapcsolódik össze. Az arab Layla nevet sokszor éjszakának fordítják, ami viszont valójában laylat-nak hangzik. A layla jelentése transzot, extázist jelent, amit azután érez az ember, hogy (sok) bort ivott. Ezzel egy elvont, misztikus értelmet is adhatunk az egész történetnek, ahol Leyla a bort jelenti. Ezzel el is érkeztünk tehát a szúfi költészethez, a borhoz és a benghez, de ez már egy másik történet....

A bejegyzés végén pedig egy indiai musicalt szeretnék megosztani. Ennek a története kicsit eltér a fentebb leírtaktól. Röviden összefoglalom:
E változat szerint Leyla és Majnun az iskolában találkoztak, és a lány annyira elvette a fiú eszét, hogy az nem tudott a tanulásra koncentrálni. Ezt meglátva a tanító meg akarta büntetni Majnunt úgy, hogy pálcával elveri a kezét. Leyla azonban a saját kezét tartotta oda, hogy azt verje meg a tanító. Gyerekkorukban elváltak az útjaik, csak később találkoztak újra. Majnun megölte Leyla bátyját, ezért halálra ítélték. Leyla, hogy megmentse szerelmét, hozzáment egy másik férfihoz, akinek már oda volt ígérve. akit azonban nem szeretett. Észrevette a férfi, hogy a felesége szíve másé, és Majnunhoz vágtatott, hogy megölje. Párviadal során ez meg is történt. Szerelme halálhíréről értesülve Leyla is véget vetett az életének, és a Túlvilágon teljesedett be a szerelmük.