A héten részt vettünk a Török Kávéházi Estek rendezvénysorozaton az Andrássy úton újonnan nyílt Yunus Emre Török Kulturális Intézetben. Az előadó Fodor Gábor, turkológus volt (ELTE- doktorandusz), aki az előadásnak ezt a figyelemfelkeltő és egyben hatásvadász címet adta: "Vámbéry Ármin: kém, kettős ügynök vagy tudós?" 

Most nem fogok részletes Vámbéry életrajzzal szolgálni, mivel több 10 bejegyzés is kevés lenne. Mivel idén emlékezünk meg Vámbéry Ármin halálának 100. évfordulójára, ezért lesznek Vámbérys blogbejegyzések bőven. 

Az előadás színvonalas volt és nagyon jó hangulatban telt el. Sokan voltunk, körülbelül 100-an, ebből fiatal, 20-30 év körüli korosztályból kb. 20 fő. Amit nagyon sajnáltunk. Hiszen ezek az előadások nagyon jó lehetőséget adnak arra, hogy az ember tudása kicsit bővüljön, hiszen mindig résztémákat érintenek az előadók, némi előzménnyel. 

Vámbéry Ármin (1831-ben vagy 1832-ben született Szentgyörgyön és 1913-ban halt meg Budapesten). Szegény zsidó családban született és három éves korában megbénult a bal lába (sánta dervis). Népiskolában tanult, majd 12 éves korában szabóinasnak állt. Később piarista, majd evangélikus gimnáziumba járt. 16 éves korára már több nyelven folyékonyan beszélt. 

Eötvös József támogatásával jutott el 1857-ben Konstantinápolyba. Itt Husszain Daim pasa házitanítója volt. Tökéletesen megtanulta a nyelvet és elsajátította a kultúrális szokásokat, maximálisan asszimilálódott új környezetébe. Érdemes belegondolni, hogy 1857-ról beszélünk! Nem nagyon rajongtak a nyugatiakért akkor tájt az Oszmán Birodalomban. Törökországban, mint szunnita dervis élt, hogy ne kerüljön veszélybe. 

1861-ben tért vissza Budapestre, új ötlettel állt elő: elmegy és felkutatja a magyar őshazát. Rasid Effendi álnéven, az MTA támogatásával vág neki a veszélyes és kalandokkal teli útjának. Szunnita dervisként indult el Konstantinápolyból Iránba (Perzsa Birodalom) és a mai afganisztáni (akkor iráni területeknek). Nagyon rizikós útról volt szó. Egy nyugati ember, szunnita dervisnek öltözve a siíta Iránban! :-) Végül sikerült megúsznia a lebukási helyzeteket és 1864-ben visszatért Budapestre. (Ha kiderül, hogy ki ő valójában: megölik!) Itthon senki nem törődött vele, nem úgy mint nyugaton, Angliában. 

1865 és 1905 között a budapesti tudományegyetem keleti nyelvek tanára. MTA levelező tagja 1860-tól, rendes tag 1876-ben lett. Az Akadémia nem igazán volt oda Vámbéry ötletéért, hogy a magyar nyelv nem a finnugor, hanem a törökkel mutat rokonságot. 1871-ben ismét Londonba utazik, ahol a királyi körben is elismert tudósként tisztelték Vámbéryt.  Magyar Földrajzi Társaság egyik alapítója 1872-ben. Vallási karrierje sem egyszerű: zsidó, református, muszlim, idős korában állítólag a bahái vallás követője volt. 

Fodor Gábor az előadása címét arra alapozta, hogy a török és angol irodalomban egyértelműen kijelentik, hogy Vámbéry kémtevékenységet folytatott. Az angolok  kettős ügynökként titulálják. A törökök szerint is ügynök volt és cionista. Egy biztos, hogy 1889-1911 között a briteknek küldött jelentéseket az Oszmán Birodalomról. Helyzetjelentésekről van szó, megfigyelésekről. Fodor G. szerint, nem lehet mai értelemben vett ügynöki jelentésről beszélni. Viszont ezekért juttatásokat kapott haláláig. Cikkeket is írt Vámbéry, a külpolitikai helyzetről, s a Küzdelmeim című könyvében úgy dicsekedett, hogy ő az angol külpolitika irányítója. 

Kémnek azért sem lehet mondani, mivel a török szultán is tisztában volt azzal, hogy a briteknek írt Vámbéry. A kettős ügynök elmélet is megdől, hiszen csak Angliába írt. Vámbéry megszerette Törökországot és az iszlámot. Az oroszokat viszont nagyon utálta, ezért is támogatta a briteket ennyire. Fodor még azt is megemlíti, hogy Vámbéry német nyelvű naplójában az áll, hogy kém volt. Magyar fordításból már ki lett húzva, hogy kém lett volna. 

Az előadás bő 50 perc volt, a végén egy jó hangulatú beszélgetéssel és egy kis állófogadással ért véget az esemény. 

Itt tájékozódhattok röviden a Török Kávéházi Estekről, illetve keressétek a rendezvényeket a hivatalos facebook oldalukon.